Minden régész álma, hogy találjon s fel is tárhasson egy összetartozó telepet s temetőt. Ez sikerült Budaörsön 2002-2003-ban, ahol a patakparti teleptől 50 méterre, a dombtetőn előkerült a korabeli temető is. A névszerint is ismert ókori települést – vicus Teuto(…) – bemutató sorozat második kötetében, a mintegy 450 síros temető sírformáit, mellékleteit, az ide temetett emberek nemét, korát,viseletét ismerhetjük meg.
A temetkezések Pannonia provincia kialakulásával egyidőben kezdődnek, az 1. század közepén, és tartanak a római uralom végéig, a 4-5. század fordulóig. Folyamatban tekinthetjük át a kora s késő római temetkezést, illetve a közöttük lévő 3. századi átmenetet. Láthatjuk, hogyan váltották fel a bennszülött, eraviszkusz lakosság csontvázas sírjait s jellegzetes ékszereit a római sírformák s mellékletadási szokások. Társadalmi különbségeket állapíthatunk meg, nem csak a nemesfémek, de a különlegesebb temetkezések – ló - és kocsisírok, körárkok, épített sírok – alapján is. A temetkezési rítus különbözőségeire vet fényt, hogy a halottat étel-ital melléklettel, esetleg eszközökkel ellátva, felékszerezve, díszes viseletben vagy melléklet nélkül, talán halotti lepelben temetik e el.
A sorozat eddigi két kötetéből komplex képet kaphatunk az Aquicun környéki, római vicus lakóinak nemcsak az életéből, hanem temetkezési szokásairól, túlvilági képzeteiről is.
A feldolgozás kulcsfontosságú segítséget nyújt Pannonia vidéki, polgári lakosságának megismeréséhez és a romanizáció folyamatának megértéséhez.