"Huszonöt évvel ezelőtt, nem sokkal a rendszerváltást követően többedmagammal részt vehettem egy könyv írásában. A könyv az 1956-os magyar forradalomról szólt, a szerzők – Litván György, Bak János, Kozák Gyula – és a lektor, Hegedüs B. András valamennyien 1956 cselekvő átélői voltak. A szöveg írói közül egyedüliként születtem a forradalom után (a könyv ajánló bibliográfiáját összeállító Csicskó Mária és a névlexikont készítő Kőrösi Zsuzsanna viszont nálam is fiatalabbak voltak). Ez a szerzői kollektíva lett az akkor szerveződő 1956-os Intézet magja. A könyv előszavát a Magyar Köztársaság akkori elnöke, Göncz Árpád írta, aki maga is a forradalom és az azt követő szellemi ellenállás aktív résztvevője volt. Mindössze pár mondatot írt a könyv elé, ezek egyikében 1956-ot „újkori történelmünk legnagyobb tisztítóviharának, Köztársaságunk létének megteremtőjének” nevezte. Bevezetőjében a könyv szerkesztője, Litván György a magyar történelem közelmúltjának arról a korszakáról beszélt, „amely körül talán legsűrűbb volt mindeddig a homály.” Az a könyv 1991-ben valóban egy új korszak hajnalán született. Arra vállalkozott, hogy az addigi, jórészt klasszikus, elsődleges történeti források híján, az emigrációban és a hazai szamizdatban írtakat összegezze; rövid, közérthető összefoglalót adjon „a legfontosabb eseményekről, adatokról, kiemelkedő mozzanatokról”, illetve a „folyamatok lényegéről és fő összefüggéseiről” – ahogyan ugyancsak Litván György fogalmazott. Huszonöt év után elmondható, hogy a jelenkori magyar történelemnek nincs részletesebben feldolgozott eseménye, mint az 1956-os forradalom. Nincs olyan mozzanata a magunk mögött hagyott századnak, amelyről többet írtak volna – legfeljebb az első világháborút és a régi Magyarország történetét lezáró trianoni békeszerződést vagy a következő világháború végének véres magyar drámáját említhetjük. Nincs olyan eseménye a magyar történelemnek, amelyet ennyire számon tartanának, amit egyáltalán ismernének világszerte."