Forrás helye:
https://starthirek.hu/2022/02/06/mirol-meselnek-a-konyvek/
Szövegrész:
"Rédey-Keresztény Júlia, a Gyűjteményszervezési Osztály régi könyvek könyvtárosa egy asztalhoz vezet, melyen a könyvtár különleges kiadványai sorakoznak.
Elsőként a könyvtár egyik legrégebbi dokumentumába nyerhetünk betekintést, Szent Béda Venerabilis (672–735) angol származású kolostori tudós St. Cuthbert (634–687) angol püspökről írt verses életrajzába, mely valamikor a 8–9. század körül, Sankt Gallenben (Svájcban) keletkezhetett. „Korát az írás típusából és a szöveg alapján lehet megállapítani” – tájékoztat a szakértő, majd jelzi, hogy ugyanennek a kódexnek egy másik töredéke az Országos Széchényi Könyvtárban is fellelhető. Mindkét fragmentum egy-egy könyv kötéséből került elő: az OSZK töredéke egy innsbrucki (osztrák) nyomtatványból, az ELTE Egyetemi Könyvtár és Levéltárban őrzött darab pedig egy rómaiból. Az Egyetemi Könyvtár nyomtatványába írt tulajdonosbejegyzés alapján valószínűleg a 17. századi Pozsonyban kerültek a kódex egyes darabjai a nyomtatványok kötésébe, amelyeket vagy a tábla, vagy a gerinc megerősítésére használtak fel. „Az előttünk fekvő töredék a tábla és a gerinc megerősítését szolgálta egyszerre” – mutat rá Júlia a hajtásokra, melyek alapján erre a megállapításra juthatunk. Ezt követően Cicero (Marcus Tullius Cicero, Kr. e. 106–Kr. e. 43) római író, filozófus és politikus családi leveleinek gyűjteménye kerül bemutatásra, mely a legrégebb óta áll a könyvtár tulajdonában. „Valószínűleg 1586 és 1590 között került hozzánk, és szinte biztosak lehetünk afelől, hogy használták. Erről árulkodnak az aláhúzások és a széljegyzetek is” – jegyzi meg a régi könyvek ismerője.
Bár e 15. századi mű még ősnyomtatványnak számít, ekkortájt alig többen fértek hozzá, mint a legelső példányokhoz, így a kézzel írott jegyzetek tovább növelik az értékét. Lapjai nem az idő múlása és a használat, hanem sokkal inkább a restaurálási folyamatok következtében hullámosodtak fel. Júlia személyes kedvencével folytatjuk a sort, mely sokkal nagyobb jelentőségű, ugyanis a pünkösd előestéjén készült nyomtatvány Hess András nyomdájából került ki, amelyet az első Magyarországon nyomtatott könyv nyomdájaként tartunk számon. Erről tanúskodik a kolofon, azaz a könyvek végén található szövegrész. Másfelől Júlia egy újabb adomával is szolgál a kötet sorsáról: „Még a 19. század végén került hozzánk ez a könyv, amikor az OSZK a Magyar Nemzeti Múzeum könyvtáraként működött. Az 1870-es években az egyetemi könyvtárpalota alapjainak ásásakor, ahol most állunk, szobrok kerültek elő, melyekért cserébe felajánlották, hogy nekünk adják ezt a példányt. Később egy külföldi aukción ugyanebből a nyomtatványból egy teljesen érintetlen darabot is beszerzett az OSZK. Noha az Egyetemi Könyvtár kötete elég elhasználtnak tűnik, mégis értékesebb, mert a benne lévő pecsétek alapján e példány sohasem hagyta el a Magyar Királyság területét.”